2013. április 7., vasárnap

Üzenet

Drága Testvérem!

Bár mostanában nem írok itt Neked, de hiányzik és azt hiszem visszatérek. Pláne, hogy az üzenetet megkaptam amit küldtél a legjobb barátnőmmel. Ő is nagyon meghatódott, még soha nem álmodott Veled. Nagyon köszönöm amit mondtál neki. Bőgtem mint a záporeső, amikor mesélte.
Olyan jó keresztapa lennél.

A mi kis szemünk fénye már lassan 10 hónapos. Már felült és felállt. Úgy telik az idő. Újszülött korától kiköveteli magának a figyelmet és a foglalkoztatást. Nem az az elvagyok a járókában típus. :) Így nem sok mindenre van időm, de talán épp ezért, mivel sokat foglalkozunk vele, nagyon okos, értelmes kislány. Már régóta megmutatja, hogy milyen nagyra nő, hogy hol van az okos buksija, a kerekecske dombocskát, tapsol, táncol (jobbra balra dől, ha zenét hall), zongorázik az igazi zongorán és közben dalolgat is és még sorolhatnám. Nagyon nagy fazon! Biztos, hogy megzabálnád. És úgy tud ölelni, szeretni, csimpaszkodni! Nem is lehet vele betelni. Mama és papa sem tudnak. Remélem látod, hogy mennyi boldogságod ad Nekik ez a pöttöm lány. Valósággal kivirulnak ha vele vannak!Bárcsak közelebb lennének Hozzánk és gyakrabban együtt lehetnénk. Könnyebb lenne mindannyiunknak.

Még mindig azt érzem, hogy nem érem utol magam, de azért már sokat gondolok arra is, hogy szeretnék a kis "Pöszmétének" (ahogy az apukája hívja mostanában) kistestvért.
Valamelyik úton el kell indulnunk hamarosan. 
Sok puszi és ezer ölelés Neked!
Szeretlek!