Ezt a blogot legfőképpen a Bátyámnak írom. Sajnos Ő már több mint két hosszú, fájdalmas éve nem lehet velünk. Nem oszthatom meg Vele családdá válásunk mindennapjait. Ezért is írok Neki... Remélem lát minket valahonnan. Ő már nem érhette meg, hogy valaha is családja legyen. Sok gyereket szeretett volna. Nagyon jó ember volt. A legjobb, akit valaha ismertem. Ezért írok hát neki a mindennapjainkról, a küzdelmeinkről, örömünkről, bánatunkról. Mert szeretném, ha örökké az életünk része maradna...
