Szia Bátyó,
Nem írok mostanában. El vagyok havazva. Munka, munka, munka. Hétvégén céges rendezvény volt. Nagyon el vagyok fáradva, de mégis 1000 fokon égek.
Bejött az új munka, csak egyelőre nagyon sok és nehéz megtalálni a fényt az alagút végén..De nem vagyok rosszkedvű miatt. Jó akarok lenni, motivál.
De mellette nincs időm semmire. Inni is elfelejtek napközben. :(
Na puszi, majd jelentkezem! Sokat gondolok RÁd! Nagyon hiányzol! Olyan jó lenne megosztani azt a sok élményt..Biztatnál, tudom és büszke lennél rám!
2011. augusztus 31., szerda
2011. augusztus 10., szerda
Élek :)
Hát élek, de még hogy!!! Házibuli, fesztivál, éjszakázás. Van mit bepótolnom. Elengedtem a dolgokat...Megkönnyebbültem. Jó így, csak fáradt vagyok és hiányzol.
De pörgök 100%-on. Az új munka is (apropó, nagyon büszke lennél rám miatta, itt hallom a fülemben, hogy mit mondasz...:)) kimerít. Nincs időm gondolkodni, a babatémával foglalkozni, szóval semmire. Munka után meg mindig akad valami program.Ja igen, azért mégis van egy kis babatéma. Elindítottuk az örökbefogadást. :)
És nagyon gyorsan haladunk: pszichológus, környezettanulmány, orvosi igazolás. Csak a tanfolyam van hátra. Na és persze, kb 3 év mire babánk lesz.
Igen, igen, addig lesz sajátunk is, remélem. És Levi is reméli. Igazából kicsit úgy érzem, ő csak miattam csinálja végig ezt az örökbefogadási mizériát.Azért, hogy a lelkem megnyugodjon. Egyszer mondott is valami ilyesmit, vagy legalábbis célzott rá.
De mintha megbarátkozna a gondolattal, sőt...Azt hiszem, meghatotta, amit a pszichológusnál hallott. Amit mondtam az örökbefogadásról. Amikor pár nappal később beszélgettünk a dologról, érezni lehetett, hogy nagyon elgondolkozott a dolgon és szinte-szinte belelkesült.
Más, még fontosabb:
Nórika anya lett. Van egy gyönyörű, fekete, dús hajú Pannácskájuk. Óriás bébi.
Nagyon furcsa érzések keringtek bennem, amikor a kórházba került. Soha nem éreztem még ilyet senkinél sem, aki a környezetemben szült. Kicsit olyan volt, mintha a testvérem lenne.Úgy szerettem volna ott lenni mellette, biztatni, segíteni és osztozni a fizikai fájdalomban és persze a pozitív élményben is. Annyira jó volt, hogy felhívott Dávid a szülés után és majdnem egy fél órát beszéltünk. Úgy éreztem szinte családtag vagyok, hogy ő is így szeret, hogy felhívott és mesélt.., mesélt és csak mesélt...Hallgattam volna reggelig és persze rohantam volna be Nórikámhoz gratulálni, ott lenni mellette. Nehéz szülés volt, de már jól vannak és otthon vannak. Napokig csak rájuk tudtam gondolni a nap minden percében! Hiányzik!
A barátosnőm nagyon ügyes anyuka. De persze nehéz, és kimerítő feladat lehet. Néha érzem a hangján. Biztatnám, de okoskodni sem akarok. Nincs ilyen tapasztalatom. Sajnos.
Hát igen. A szülés másnapján elkapott a fájdalom. Akkor jött ki a méhen kívüli élmény rajtam és az egész sikertelenség. Olyan mértékben elkapott vágy, hogy én is átéljem azokat az érzéseket. Ki kellett jönnie. Bőgtem egy nagyot. Abban minden benne volt: öröm és bánat egyszerre.
Szóval ezek történtek! Hétvégén Eger a barátod jóvoltából és ráadásul ők is ott lesznek! Már alíg várom, Hűséges barát! A leghűségesebb!
Szeretlek! Puszi
De pörgök 100%-on. Az új munka is (apropó, nagyon büszke lennél rám miatta, itt hallom a fülemben, hogy mit mondasz...:)) kimerít. Nincs időm gondolkodni, a babatémával foglalkozni, szóval semmire. Munka után meg mindig akad valami program.Ja igen, azért mégis van egy kis babatéma. Elindítottuk az örökbefogadást. :)
És nagyon gyorsan haladunk: pszichológus, környezettanulmány, orvosi igazolás. Csak a tanfolyam van hátra. Na és persze, kb 3 év mire babánk lesz.
Igen, igen, addig lesz sajátunk is, remélem. És Levi is reméli. Igazából kicsit úgy érzem, ő csak miattam csinálja végig ezt az örökbefogadási mizériát.Azért, hogy a lelkem megnyugodjon. Egyszer mondott is valami ilyesmit, vagy legalábbis célzott rá.
De mintha megbarátkozna a gondolattal, sőt...Azt hiszem, meghatotta, amit a pszichológusnál hallott. Amit mondtam az örökbefogadásról. Amikor pár nappal később beszélgettünk a dologról, érezni lehetett, hogy nagyon elgondolkozott a dolgon és szinte-szinte belelkesült.
Más, még fontosabb:
Nórika anya lett. Van egy gyönyörű, fekete, dús hajú Pannácskájuk. Óriás bébi.
Nagyon furcsa érzések keringtek bennem, amikor a kórházba került. Soha nem éreztem még ilyet senkinél sem, aki a környezetemben szült. Kicsit olyan volt, mintha a testvérem lenne.Úgy szerettem volna ott lenni mellette, biztatni, segíteni és osztozni a fizikai fájdalomban és persze a pozitív élményben is. Annyira jó volt, hogy felhívott Dávid a szülés után és majdnem egy fél órát beszéltünk. Úgy éreztem szinte családtag vagyok, hogy ő is így szeret, hogy felhívott és mesélt.., mesélt és csak mesélt...Hallgattam volna reggelig és persze rohantam volna be Nórikámhoz gratulálni, ott lenni mellette. Nehéz szülés volt, de már jól vannak és otthon vannak. Napokig csak rájuk tudtam gondolni a nap minden percében! Hiányzik!
A barátosnőm nagyon ügyes anyuka. De persze nehéz, és kimerítő feladat lehet. Néha érzem a hangján. Biztatnám, de okoskodni sem akarok. Nincs ilyen tapasztalatom. Sajnos.
Hát igen. A szülés másnapján elkapott a fájdalom. Akkor jött ki a méhen kívüli élmény rajtam és az egész sikertelenség. Olyan mértékben elkapott vágy, hogy én is átéljem azokat az érzéseket. Ki kellett jönnie. Bőgtem egy nagyot. Abban minden benne volt: öröm és bánat egyszerre.
Szóval ezek történtek! Hétvégén Eger a barátod jóvoltából és ráadásul ők is ott lesznek! Már alíg várom, Hűséges barát! A leghűségesebb!
Szeretlek! Puszi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)