hónapok óta úgy élem az életem, mintha nem történt volna semmi. Csak néha kapok észbe. Pedig minden nap gyújtok érted gyertyát. A napom részévé vált. Természetes. És gondolok Rád nagyon sokat, mégis....még mindig nem fogom fel közben. Aztán néha rámtör egy nagyon rossz érzés. Mosolyogsz rám a fényképről és hallom ahogy mondod, nehogy elszomorodj! Az utóbbi időben igyekeztem nem írni, nem szembesülni a valósággal. De mégis jól esik.
A munka nagyon lefoglal. Sokat dolgozom, napközben nincs időm gondolkodni. ÉS utána is lefoglalom magam. Most büszke lennél rám: heti 2* angol, 2*edzés és még önkéntes munkára is jelentkeztem. Már alíg várom, biztosan nagyon fel fog tölteni.
Közben pedig várakozunk az örökbefogadásra. És sógorod talán jobban be van zsongva, mint én. Na ezt nem gondoltam volna egy éve. Szóval voltunk már személyes találkozón az alapítvány vezetőjénél, ahol babára várunk. Nagyon lelkesek vagyunk és bízunk benne, hogy még az idén megszületik Kincső, Kata, Zalán vagy Zsombor, vagyis a mi babánk! :) Már tudjuk, ez a mi utunk. És haladunk rajta szépen előre. Persze nem tettünk le a vérszerinti babáról sem,főleg Cin-cin lovag és főleg apa. És én nagyon szeretném őket boldoggá tenni........De tudom szeretni fogják nagyon a csöppséget, akár vér-, akár szívszerinti.
Hiányzol Bátyus! Jó lenne tudni Rólad! Álmodni!
Szeretlek!
Írok majd...Millió ölelés és puszi...
