Hiányzol, nagyon!

Borzasztóan rámtört a hiányod!! Minden-minden másképp lenne, ha itt lennél velünk!!!! Neked élned kell!!! Még sokszor most sem hiszem el, azt ami történt. Valahogy úgy próbálom túlélni, hogy azt hiszem külföldön vagy, ott dolgozol, tanulsz és majd találkozunk. Máshogy nem lehet ezt elviselni. És tudod mi a legrosszabb? Ha belegondolok abba, hogy mit érezhet az a szülő, aki elveszíti a gyermekét. A gondolatba is beleőrülök, hogy a szüleink mit érezhetnek.
Az nem igaz, hogy nekem már nincs testvérem. Te mindig itt leszel velem. Csak míg én öregszem, Te nem változol semmit. A szívemben úgy fogsz élni örökké, ahogy utoljára láttalak. Azzal a jellegzetes mosollyal az arcodon.
Haragszol, mert sírok. És Te nem akarsz nekem fájdalmat okozni. Sohasem akartál senkit bántani.
Meglátod, holnap jobb lesz. Hiszen Te mondtad mindig:
A FELHŐK FÖLÖTT MIDIG KÉK AZ ÉG!

Millió ölelés! Nagyon szeretlek!

Boldogság gyere haza!!!!!!

Itt voltak a szüleink. Mindig sírok mostanában mikor elmennek. Mint egy kisgyerek. Nem értem. Olyan jó velük együtt lenni. Pedig néha biztosan idegesítjük egymást, más generáció. De mégis. Olyan messze vannak. És mikor ilyenkor eltöltenek nálunk pár napot, hatalmas űrt hagynak maguk után. Ráadásul Cicin lovag sincs itthon. Tegnap óta kétnapos csapatépítőn van. És ráadásképpen a telefonjait itthon felejtette. Hiányzik, nagyon. Remélem hamarosan hazaér.
Mikor itt vannak anyáék, rengeteg halogatott dolog a helyére kerül. Sokat segítenek. Apa akkor érzi jól magát, ha valamit szerelhet, megoldhat. Egyébként unatkozna. Anya pedig a konyhában érzi jól magát.
Este jönnek Cincin lovag húgáék hozzánk 3 babával. Jó lesz. És anya már a kaját is megcsinálta, míg én takarítottam.
Hiányérzetem van. Ha itt vannak a szüleink még jobban lehet érezni a hiányodat. Olyan csonkák vagyunk nélküled! De egyszer biztosan találkozunk!
Millió ölelés!

UH+ HCG :(

Tegnap voltam UH-on. A Tanár úr nem talált petezsákot. Elküldött vérvételre. HCG:19. :(
fel voltam rá készülve, mégis, a lelkem mélyén bíztam valamiféle csodában. Hiába.

Minden reggel, ahogy kinyitom a szemem, valami mérhetetlen szomorúság lesz úrrá rajtam. Aztán napközben jobban leszek.
Talán akkor leszek újra boldog, ha azzal az édes tudattal fekszem és kelek, hogy egy csöppség költözött a pocakomba.

Tegnap már nem is haszáltam krémet és injekciót sem. Mára meg is jött. Végülis örültem neki. Annál hamarabb próbálkozhatunk újra. Sohasem tudnám feladni! Soha!!!!
Nagyon szeretlek! Milló ölelés!!!!!

Ébredések

nem jók. Egyből a babánkra gondolok. Ha minden rendben lenne, milyen boldogságos ébredések lennének ezek. De így nagyon szomorúak.
Tegnap kicsit kikapcsolódtunk. Stand up comedy. Jó volt nevetni. Közben pedig feszült a hasam, oldalról fújták rám a füstöt és én kismamának éreztem magam.Próbáltam vigyázni, magam elé tettem a sálamat, próbáltam kényelemesebben ülni, hogy ne feszüljön a hasam. Aztán eszembejutottak a halányodó tesztek.
De hát egy nő sohasem adja fel! Ott van az a halvány 0, 0000000000000001% esély, hogy valamilyen csoda folytán a Tanár Úr azt mondja: Látom a petezsákot és benne az embriót. Korának megfelelő méretű.
De szép is lenne!!!!!

Ölellek!!!!

Babásat álmodtam.

Kórházban voltunk. Kislányunk született. Gyönyörű kisbaba kis rózsaszín rugdalózóban, édes mosollyal és nagyon boldogok voltuk. Olyan valóságosnak tűnt. Szörnyű volt felébredni...

Sírás

Néha csak úgy a semmiből tör rám.
Biokémiai terhesség, azt hiszem így hívják.
Azért egy picit még reménykedek. Míg ki nem mondja Tanár Úr a végítéletet, addig ott marad az a tűhegynyi kis remény. Fel lehet ezt adni valaha? Nem hiszem.

Rossz hírek újra

Nem sok jóval kecsegtetnek az orvosok. Szinte lehetetlen, hogy ez a terhesség beinduljon....
Pedig azt hittem, ha egyszer végre várandós leszek, már nem lehet baj!!! Annyira vágytunk már erre a babára!
Tegnap nagyon rosszul voltam. Nem tudom meddig lehet még újra és újra felállni, hinni és bízva tovább menni ezen a nehéz úton.
De legalább már elindult valami...
Ami a legfontosabb, hogy nagyon szeretem a férjemet és egymás kezét fogva felállunk újra és továbbmegyünk. Harcolunk, amíg csak lehet!!!!Bármilyen fájdalmas ez az út, együtt végig tudjuk csinálni!

Félelem...

Sajnos úrrá lett rajtam ez a rémséges érzés. A mai tesztek kicsit halványabbak. Iszonyatosan megijedtem. Erősödniük kellett volna, nem halványodni! Elmentem reggel egy magánlaborba. Most várom emailben eredményt Közben megjött. 65-ös a HCG-m. Szerdán 52 olt. Már 200 körül kellene lennie. Eléggé el vagyok keseredve. :(

ET+15, 17. DPO

Ma csináltam egy tesztet. Sokkal erősebbre számítottam. Nem is nagyon merek mit írni. Ott a csík határozottan, de halványabban mint ahogy arra számítottam. Izgulok. Remélem minden rendben lesz!!!Két nap múlva újra próbálom.Szükségem lenne a biztató szavaidra!!!Hiányzol!

."..csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat".......................SIKERÜLT!!!!!

"Én már azóta szeretlek,
mióta nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt,
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak."

Én nem is tudom hogyan írjam, SIKERÜLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Úgy tűnik babát várunk! Csak még olyan félve merek örülni! Alíg várom, hogy szívhangot halljunk és akkor már igazán is merünk örülni.

Azt hiszem még nem fogtuk fel. Nem volt tűzijáték meg ilyesmi, nem kezdett a Föld az ellenkező  irányba forogni. Csak annyit hallottam, hogy Gratulálunk! Terhes! Én meg remegő hangon, hogy ez biztos??????Úgy felhívnálak!Úgy szeretném Veled megosztani, hogy hahó KERESZTAPA leszel!!!!!!!

Istenem, remélem, hogy most már minden rendben lesz. Annyi minden van mögöttünk. Olyan jó lenne, ha végre öröm költözne  a családunkba! Így kell lennie! Minden rendben lesz!

Milliószor ölellek!!Hiányzol!

Van egy közös álmunk.....

Cincin lovagnak és nekem van egy közös álmunk: hogy kisbabá(i)nk lesz(nek).
Ez az álom ET+9. napon szertefoszlani látszott..de nem adtam fel a reményt. Talán csak korai volt az a teszt, hiszen csak 2 napos babákat kaptuk vissza.
Holnap eredményhirdetés. Fájdogál a pocim, olyan mensisen, de nem vészes. Cicim ma már nem csak nyomkodásra volt érzékeny. :) De az intenzitása változó.
Reménykedem, nem tehetek mást. De nem tudom hogy élem túl a holnapi napot! Jajj Bátyó, sokminden megváltozna, ha végre családdá válnánk.
Persze egy valamin nem tudunk változtatni. Pedig azért az életemet is odaadnám: ha Te élhetnél!!!
Nagyon szeretlek!

Újabb ezúttal sikeres próbálkozás :) ET+6

A sikert megelőlegeztem magunknak, csak hogy erősítsem a pozitív hozzáálást.

Karácsony óta nem írtam. Már több mint egy hónapja.....Pedig talán jobb, ha kiírom magamból az érzéseket. Veled álmodtam az éjszaka. Jó volt újra látni...Haza tartottunk hétvégére Te is, én is.

Túl vagyunk a 3. lombikon. Itthon pihenek. Tegnap elolvastam egy levelet, amit egy lombikos lánynak írt a testvére, hogy mennyire büszke rá, hogy ilyen erős, ennyi mindenen keresztül megy és mennyire szorít. Úgy éreztem, Te üzened nekem.

Igyekszem pozitív lenni és bízni, nagyon bízni. Ugyanakkor nehéz megtalálni az arany középutat. Hiszen az ember próbálja édeni is a lelkét, azzal, hogy nem bízza el magát.

Tegnapelőtt ezt írtam:
A szeretetnek teremtő ereje van. És ez az, amiért ez a lombik most sikerülni fog.A családomtól rengeteg szeretetet kaptam az utóbbi egy hétben. Ezt érzik a babák is. A három baba, akiket visszakaptunk 4-4-5 sejtesen. Ézik ezt az erőt, érzik, hogy a legjobb helyre születnek. Nagyon várja már őket mindenki. Most sikerül. Máshogy nem lehet. Örömmámoban fogunk úszni az eredményhirdetés után. A várrandóság minden pillanatát élvezni fogom. Szeretetben fogjuk felneveleni a gyermekeinket.Az én férjem lesz a legjobb Apa a világon.És a szüleim is újra boldogok lesznek. Örömömben sírok most is. Hiszen három stramm, egészséges, gyönyörű baba nöekszik a pocakomban és hamarosan életjelet is adnak majd magukról.
Várjuk őket. Nagyon várjuk. Eljött z idő végre. Családdá fogunk válni. Máshogy nem is lehet.

És egy kis lelkiismeret-probléma a végére:
Tegnap kiborultam. Nagyon érzékeny voltam. Cincin-lovag egy kicsit nem úgy szólt hozzám, ahogy én azt vártam volna.Van neki is elég baja, dolgozik egész nap, aztán meg engem szolgál ki, én meg gondolom érzékenyebb vagyok a hormonoktól és tegnap kifakadtam, kibőgtem magam. Úgy aludtam el, hogy simizett és ugyanerre keltem. Tudom, hogy nagyon szeret......De tegnap nem volt jó napunk. Remélem nem okoztam bajt. Utána megmagyaráztam a babáknak, hogy ne ijedjenek meg, minden rendben van. Nagyon szeretjük és várjuk őket. Bevettem egy magne B6-ot is. De ki kellett jönnie.

Ugye Bátyus, most sikerülni fog?!